II. Rákóczi Ferenc Diószegen?

Ahogy azt a történelemböl tudjuk, I. Lipót Habsburg császár utasítására 1701-ben a nagysárosi kastélyban letartóztatták a hűtlenséggel vádolt II. Rákóczi Ferencet, majd Bécsújhelyen május 29-én a várbörtönbe zárták.  A herceg ügyében összeült különbíróság megállapította a hűtlenség elkövetését, és az ügyész fej- és jószágvesztésre szóló ítéletet kért. Felesége Sarolta Amália, hessen–wanfriedi hercegnő nem hagyta cserben a későbbi fejedelmet, amint tehette, minden befolyását latba vetette férje kiszabadításáért, lefizette a bécsújhelyi börtön parancsnokát, és elhitette vele, hogy a szöktetést befolyásos emberek támogatják. A szökésben állítólag közvetve részt vett I. Lipót jezsuita gyóntatója és több udvari személy is. A szökéshez viszont közvetlenül asszisztált Gottfried Lehmann kapitány, a Rákóczit őrző dragonyos szakasz parancsnoka. 1701 november 7-én este Lehmann kapitány és a parancsnok öccse egy dragonyos egyenruhával keresték fel zárkájában a későbbi fejedelmet.

Erröl a sikeres szökésröl egy tárcanovella jelent meg a Felsömagyarország periodikum Kassai napló, 1903. március 11-ei számában Dr. Hohenauer Ignácz tollából. A tárcanovella címe: Érdekes epizódok II. Rákóczi Ferenc életéböl.

Az alábbiakban azon részlete a tárcanovellának, ahol a szerzö említést tesz Diószegröl: Rákóczy elhagyván Bécs-Ujhelyt, Magyaróvár felé törekedett, hogy valahol a Dunán átkelhessen. Egyfolytonban lovagolván, paripája Óvár előtt összeroskadt és kiadta páráját. 
Közelben malom állott s a molnár feléje közeledett, hogy segítségére legyen. 

Rákóczy már akkor talpra állt s »Adj Isten jó napot, mester !< — szavakkal köszöntötte. 
— Fogadj Isten öcsém Ügy látszik, nagyon sietős a dolgod. Talán bizony kurír vagy?
— Kurír? — Ismété Rákóczy s látván a vén molnár jóságos, magyar arcát, egész bizalommal fordult hozzá, mint a kitől tanácsot és segítséget várhat. 
— Kurír nem vagyok, hanem szökevény, akit minden percben üldözhetnek segítsen rajtam, hogy a Dunán átkelhessek. 
— Először is ezt a lovat kell innen eltüntetnünk, hogy nyomra ne vezessen ; azután ruhát cserélni. Fogjuk meg tehát, én a farkánál, te a kantárszárnál;  hurcoljuk erre a magas partra, onnan leta -
szítjuk s a víz, amely most elég nagy, majd elviszi. 
— Volna talán kelmédnek valami ócska ruhája, a mit nekem adhatna ? Megfizetem tisztességgel.

— Az is akad,  s mivelhogy egyforma nagyok vagyunk, egészen tisztességes molnár legény válik belőled. 
Mihelyt átöltözködött, csolnakba ültek és a vén molnár maga vitte át a Dunán a Csallóközbe. Sőt még el is vezette a vajkai révig, ismerőseinek mindenütt azt mondván, hogy ez az ö legénye, a kit Nyitrába küld búzát vásárolni. 
Rákóczy azután Vajkáról, hol gyalogszerrel, hol valami szekérre felkapva hatolt keresztül az egész Csallóközön; míg végre Diószeg elé ért, a hol kóbor cigányoktól gebét vásárolt, amelyen ezután Privigyéig poroszkált. 

Hogy e történetnek van-e igazságalapja, ezt sajnos ma már lehetetlen bizonyítani, mindazonáltal mint jó lokálpatrióta meg vagyok gyözödve, hogy mindez igaz, vagyis 1701. november 8-án II. Rákóczy Ferenc Diószegen járt!

Szökése után Rákóczi Lengyelországba menekült, 1703-ban a kurucok onnan hívták haza a felkelés vezetésére.