Varjú Árpád meggyilkolása.

Diószeg határában, a Szenci úton, a Nagyfödémesre vezető leágazásnál magányosan állt egy csárda, amelyhez egy tragikus esemény fűződik; ezt próbálom meg leírni ebben a szomorú történetben.

1928. április 16-án, hétfőn Nagyfödémesen vásárt tartottak, amely a környező falvakból eladókat és vásárlókat egyaránt odavonzott. Az érkező árusok már a kora reggeli órákban elfoglalták helyüket a vásártéren, és kirakták portékájukat. Így volt ez a diószegi Varjú Árpád esetében is, aki nemrég elválasztott borjúját hozta ide eladni. Gyalog Nagyfödémesig több mint kétórás volt az út, ezért a borjúval már kora reggel, még sötétben útnak indult. Otthon maradt kilenc hónapos terhes felesége, Terezka, és kétéves fiuk, Árpád.

Mivel a borjú jó felépítésű és jól táplált volt, remek üzletet kötött, és olyan áron adta el, amelyet jónak tartott. Otthon most minden eddiginél nagyobb szükség volt a pénzre, mert számolni kellett a gyermek születésével járó kiadásokkal, akit már örömmel vártak.

Szokás volt, hogy a sikeres üzlet után az eladó meghívta a vevőt a helyi kocsmába az úgynevezett áldomásra, vagyis egy koccintásra. Árpád is megegyezett a vevővel, hogy délután találkoznak a kocsmában. Addig azonban még szeretett volna valami apróságot venni kisfiának és feleségének, úgynevezett „vásárfiát”, ami többnyire egy kis emléktárgy volt az alkalomra.

Délután aztán Árpád megérkezett a kocsmába a megbeszélt áldomásra; egy ilyen napon sokan időztek ott hasonló céllal. Több ismerősével is találkozott, eldicsekedett sikeres üzletével, amit valószínűleg olyanok is meghallottak, akiknek nem csupa jó szándékuk volt.

Mivel áprilisban korán lemegy a nap, elbúcsúzott, és hazaindult. Nem vette azonban észre a két árnyat, amely a félhomályban követte őt a kocsmából, és utána lopakodott. Így ért ez a hármas a csárda közelébe, már a diószegi határban, tulajdonképpen teljes sötétségben, amelyre a két követő nyilván várt, és rátámadtak a mit sem sejtő Árpádra, hogy elrabolják tőle a borjú eladásából kapott pénzt. A meglepett Árpád védekezett, de nem sok esélye volt a késekkel felfegyverzett rablókkal szemben, akik kirabolták, és szúrt sebekkel meg is ölték. A tett elkövetése után elmenekültek, nem sejtve, hogy bűntettüknek volt egy szemtanúja, aki felismerte őket, és Nagyfödémesre érve a gyilkosságot a tettesek nevével együtt jelentette a csendőröknek.

Az elhunyt Varjú Árpádot ezután hazavitték a feleségéhez, aki időközben megszülte kislányukat, Rozálkát.

A szemtanú vallomása alapján a csendőrök még azon az éjszakán elfogták és börtönbe zárták a gyilkosokat. Árpád a diószegi temetőben nyugszik.

Varjú Árpád özvegye, Terézia Varjú egyedül nevelte fel gyermekeit, a közeli rokonság alkalmi segítségével, a Kertalja utcai házban, a mai Hviezdoslavova utcában. A sors később sem volt kegyes hozzájuk, mert 1947-ben sok más diószegihez hasonlóan őket is kitelepítették a magyarországi Vaskútra.

Vaskúton a lány, Rozália férjhez ment a szintén Diószegről kitelepített György Csanakyhoz; három lányuk született: Magdolna (75 éves), Ágota (2008-ban hunyt el) és Piroska (73 éves).

Rozália 2020-ban, életének 93. évében hunyt el.

A fiú, Árpád Vaskúton egy helybeli sváb (német) lányt vett feleségül; gyermektelenül haltak meg.

Idővel ebből a szomorú történetből ballada született, sőt megzenésített formában is, és gyorsan elterjedt a környező falvakban is. Ahogy ez lenni szokott, a ballada különböző változatai különféleképpen adták elő ezt a szomorú történetet, például kések helyett pisztolyokat említettek, a gyilkosság helyszínét pedig áttették például Jókára, és így tovább. A balladában a gyilkosok neve is megjelenik: Varjú László és Ajpek István. Ahogy az már menni szokott, itt hozzátettek valamit, ott elvettek belőle. Csak Jókán a ballada öt különböző változatát jegyezték fel.

Ezt a balladát elsőként Károly Mórocz, a galántai gimnázium tanára jegyezte fel 1967-ben Jókán, Lamos Alajos énekelte el

1. A Pozsonyi Hírmondóban ezt az új hírt közűték:
Varjú Árpádot pízijér Födémesen megölték.
Varjú László, Ajpek István: ez a gyilkusok neve,
A kocsmábo egész este együtt mulattak véle.

2. Éjféltájbo gonosz tettvágy merült föl a szivükbe:
Kikísérték Varjú Árpádot a falu végére.
Mind a kettő forgópisztolyt szorított a kezébe,
Három éles golyót lőttek Varjú Árpád szívébe.

3. Mikor ezt a gyilkosságot titokban elkövették,
Hogy ez ki nem fog derülnyi, ők maguk közt azt hitték.
De távolról nézte ezt a falu éjjeliőre,
Rokoninak, csendőrségnek nagy-gyorsan jelentette.

4. Varjú Árpád vérës testét Diószëgre vitették,
Felesége karjaira szép csendesen fektették.
– Kedves férjem, ki gyilkult meg? – nagy sírással ráborult,
Bánatában, ijedtében szavai közt elnémult.

5. Varjú László így sóhajt fel:-Nyugalmat nem találok,
Jól tudom, hogy mindenfelé keresnek a zsandárok.
Megtalálták a zsandárok a szenci nagy vásárbo,
Vasra verve kísérték a pozsonyi nagy fegyházbo.

6. A pozsonyi magos fegyház két oldalán de sárgo,
Varjú Árpád gyilkosai oda vannak bezárvo.
A törvényszék szigorúan ott hallgassa ki őket,
Hogy vallják ki, hogy mondják ki minden gonosz tetteket.

7. (Hogy) nem mehetëk én már többé, kisangyalom, tehozzád,
Nem ölellek, nem csókolom piros ajkad, pici szád.
Két kezemen, lábaimon zörög a nagy nehéz vas,
Ha van hozzám igaz szíved, kisangyalom, most sirass!

8. Nem leszünk mi szabadok má soha e nagy világon,
Ifjúságunk elhervad a ilavai fegyházbo.
Én Istenem, jól tudom, hogy igën nagy a mi vétkünk,
Akasztófán, kötél által veszhet el a életünk.

Később a ballada további változatait is feljegyezték, például Nagyfödémesen, Hegysúron és Bélvatán. Azt is beszélik, hogy Jóka akkori bírója pénzjutalmat tűzött ki annak, aki elsőként megzenésíti ezt a balladát. Hogy ez igaz-e, nem tudjuk, de az mindenképpen igaz, hogy megzenésítették. Megzenésítve itt hallgatható meg: https://csemadok.sk/nepzenei-adatbazis/a-pozsonyi-hiradoba/

Köszönöm Lujza Krommer Csanakynak, hogy rendelkezésemre bocsátotta a cikkhez szükséges adatokat; az ő ösztönzése nélkül ez az írás nem jött volna létre.