Diószegi Kerék csárda.
Tibor Uher ·
Diószegi Kerék csárda
Csárda szavunkra 1755-től van adat. Csárdának nevezték el a már létezö pusztai kocsmákat. A csárdák a településeken kívül, jelentősebb vásáros helyekre vezető utak mentén, utak találkozásánál, keresztezésénél, illetve olyan helyeken álltak, ahol a közigazgatás nehezen tudta ellenőrizni őket. Az elsö pusztai kocsmákat Károlyi Sándor gróf az 1720-as években építtette különbözö birtokain. Ezek egyszerü, nádfedeles építmények voltak “lóitatásnyi távolságra” egymástól.
A csárda neve származhatott attól a helytől, ahol állott (pl. Kondorosi csárda Kondoros mellett), a cégérüktől (pl. Pintes csárda), a csárdás nevétől (pl. Kelemen csárda) és nem utolsósorban a bennük esett nevezetes eseménytől (pl. Nyakvágó csárda Kunszentmiklóson). Nevezetesebb csárdák voltak a már említetteken kívül: Almádi csárda Veszprém és Zala megye egykori határán, Billege csárda Tapolca határában, Gyöngyösi csárda Hévíz közelében, Pipagyújtó csárda Somorja közelében, Gyilkos csárda Hajdúböszörmény határában, Putri csárda Túrkeve határában, vagy a Becsali csárda a Komáromi határban.
A csárdák jellegzetes berendezéséhez tartoztak a kecskelábú pallóasztalok és lócák, az ivó sarkában elkerített ketrecszerü menedékhely, az úgynevezett “kármentö”, ahová verekedések alkalmával a kocsmáros menekült az értékeivel, itt tartotta értékesebb borait, ingóságait és itt volt a hálóhelye is.
A Diószegi Kerék csárda valószínüleg a cégéréröl kapta a nevét, ami egy kocsikerék lehetett. Ez a csárda a Szenc-Pozsonyi országúton állt a Nagyfödémesre, illetve Jókára vezetö elágazásnál a Fekete víz folyása mellett. Az elsö nyomát az 1783-ban készült I. katonai felmérés térképén találjuk, (de válószínüsíthetö, hogy már az 1750-es években létezett) ahol az épületet még téglalap alapúnak ábrázolják.
Viszont a következö, az 1839-ben készült II. katonai felmérés térképén már “derékban megtört”, “ L” – alaprajzzal van ábrázolva, tehát a két katonai térképészeti felmérés-közötti idöszakban az épületet átalakították.
Ami a Diószegi Kerék csárda elhelyezkedését illeti, ezt hozzávetölegesen úgy állapíthatjuk meg, ha két viszonylag pontos térképet összevetítünk. A két térkép egyike a mai állapotot ábrázolja, míg a másik az 1:5000-léptékü, 1955-ben készült Állami térkép. Itt láthatjuk, hogy az egykori csárda épülete az 1968-ban megépült, a Diószeget elkerülö út nyomvonalán állott, a meglévö körforgalomtól nyugati irányban (Szenc felé) kb. 70-80 méternyire. Elmondható tehát, hogy az útépítés elött még az esetleg meglévö romok az építés folyamán örökre eltüntek.
A csárda épületének a méreteit legpontosabban az 1904-ben készült kataszteri térképböl állapíthatjuk meg, ahol a megadott léptékböl kiindulva cca 24m x 16m x 8m (a mellékelt ábrán) alapméretekre tudunk következtetni.
A csárda leginkább vásárok alkalmával telt meg. Ha jöttek az emberek a diószegi vagy a nagyfödémesi vásárra, itt álltak meg elöször. A visszatérők itt itták meg az áldomást, mert az adásvevést mindig az áldomás „pecsétje alatt“ kötötték. Többen még a vásárt is itt bonyolították le, be sem menve a vásárba. Ha eladnivalójuknak itt akadt vevője, akkor amit igy megspóroltak a vásárpénzen, azt a csárdában elitták. Nem volt ritka a nézetkülönbségböl kialakult verekedés, de biztosan tudunk egy gyilkossági esetröl is. 1928. április 16-án itt gyilkolták meg a diószegi illetöségü Varjú Árpádot. (a gyilkosság leírását itt olvashatjuk:/pelmel-sladkovicovo/vrazda-varju-arpada/ ).
A csárdák fénykorának a vége a vasutak építésével vette kezdetét. Lassan ugyan, de a csárdák világa a 20. század harmincas éveiben végleg megszünt létezni. A Kerék csárda utolsó tulajdonosa a telekkönyvi bejegyzés szerint az akkor még kiskorú Nagy Anna volt.
A diószegi Kerék csárdáról az biztosan tudható, hogy az említett gyilkosság idején még müködött, azonban a késöbbi létezése már a feledés homályába veszett. A térképeken 1955-ben a Čárda felirat és az épület alaprajza és udvara még jelzi a helyét. Bár elképzelhetö az is, hogy az épület romjai még a helyszínen megvoltak, azonban a fent említett útépítés során ezek is örökre eltüntek.
Ezért is tartottam fontosnak felkutatni az itt megjelenítetteket, hogy ebböl a valaha szebb napokat is látott múltbéli Kerék csárdából valamit megmetsek a jövö számára.
Amennyiben a jövöben elökerülnének további adatok a csárdával kapcsolatban, úgy azokat itt nyilvánosságra hozom. Hálás lennék, ha valaki új adatokkal tudna a témában szolgálni.
Az épületek fényképei csupán szemléltetö jellegüek, nem a diószegi Kerék csárdát ábrázolják.
Frissítés (2025. április 14.):
Dušan Mikuš úr egy régi anyakönyvben érdekes adatra bukkant egy kocsmáros haláláról, aki egykor Diószegen élt. Gaszner Jánosnak hívták, 1838. január 23-án hunyt el Diószegen, 94 éves korában. Ez azt jelenti, hogy 1744-ben született. Az ő kocsmája is Diószeg külterületén állt. Talán éppen a Kerék csárda lett volna Gaszner János kocsmája? Német nemzetiségű kocsmáros volt, Kastner Joannes, és 1838. január 23-án halt meg TBC-ben (száraz köhögésben). Kastner Joannesnek hívták, de az anyakönyvvezető Gasztner Jánosként jegyezte be.
Frissítés (2025. június 21.):
Kutatásaim során rátaláltam egy 1805-böl származó dokumentumra, amely tulajdonképpen egy vagyonösszeírás a diószegi Vallásalapi birtok leltár szerinti átadása alkalmával, királyi rendeletre készíttetett az új tulajdonos, gróf Eszterházy Károly részére. A dokumentum szövegében található a Kerék csárda (mint földesúri kocsma) következö leírása:
A falun kívül észak felé a Kisduna partján földesúri kocsma– vendégszobával, bejárata az országút felől, egyik oldalán feljárat a padlásra, másikon lejárat a pincébe mely téglából épült, ivószobája mellett a révet őrző darabontok őrszobája, konyha, kamra, szárnyék, lóistálló 4 lóra, alapjától két lábnyira kőből, felette vályogból épült náddal és sással fedett (arundine et carice!) a szobák téglából, ablakaikon vasrács van, udvara minden oldalról kerített, kívül rajta kökút vas vederrel; a kocsma kisebb javításra szorul.
