Egy egész falu népe üldözte.

Prágai Magyar Hirlap, 1924. június 19.

Kelemen István tizenkilencesztendös állásnélküli kecskeméti kertészsegéd Szob környékén átszökött Csehszlovákiába, hogy itt valami foglalkozás után nézzen és otthon lévő öreg édesanyját segélyezze. Szencen egy szénakazalban töltötte az éjszakát. Innen átgyalogolt Magyardiószegre, ahol a csendőröktől való félelmében elbújt Weisz Gyula kereskedő lakásában az ágy alá. Itt elnyomta az álom és este, amikor a kereskedő aludni tért, nagy megdöbbenéssel vette észre, hogy valaki horkol az ágya alatt. Kipiszkálta onnan a vendéget és felelősségre vonta. Kelemen felelet helyett revolvert rántott és a kereskedőre fogta. Ez „rablót, gyilkost!" kiáltott, amire a különös látogató kereket oldott. 
A kereskedő föllármázta a házat, a környéket és az elősiető emberekkel üldözőbe vette a menekülőt. A falu határáig jutottak már. 
Egyszer csak lövés dördült el, az idegen tüzelt a revolverből üldözőire és egy diószegi legény, Szerda István vérző mellel összeroskadt. A golyó a tüdejét fúrta át. A menekülő még egyszer lőni akart, de a revolver csütörtököt mondott. Üldözői ekkor utolérték és valósággal meglincselték. Nekiestek kézzel-lábbal, csizmával és összerugdosták, fejét több helyen beszakitották. Ha a lármára elősiető csendőrök ki nem mentik a póruljárt Kelement, bizonyos, hogy népitélet történik: agyonverik. A csendőrök igy megmentették a falu népének dühe elöl és ma behozták a pozsonyi államügyészség fogházába, ahol a betegszobában helyezték el, mert a teste csupa kék folt, véraláfutás, feje beszaggatott. Szerda Istvánt életveszélyes sérülésével beszállitották a pozsonyi állami kórházba.