Halálos gázolás.

Szabad Földműves, 1964. március 4.

Bár a farsang és a velejáró mulatságok, karneválok, álarcos bálok jelentősége az utóbbi évek folyamán erősen csökkent, igen sok ember még mindig erősen kitart a farsanggal kapcsolatos nagy ivások mellett. Nálunk különben is aránytalanul sok alkohol fogy, különösen farsang táján, s ebből aztán évről-évre nagy népgazdasági károk, számos verekedés, bicskázás és félreértések keletkeznek. Még mindig nagyon sok esetben végződnek a nagy dorbézolások — sajnos épp úgy, mint a történelem bármely időszakában — tragédiákkal. 
Alaposan kiélvezte a farsangot a szenci Štefan Kriška is. A vonat Pozsony helyett Diószegre vitte. Amikor rájött, hogy alkoholmámorában tévedésből Diószegre került, hamarosan megvigasztalódott. Hiszen akad neki Diószegen, sőt a környéken is elég ismerőse, jóbarátja, akiket meglátogathat, hogy minden jót kívánjon nekik. És talál majd náluk is még néhány féldecit. Meg is látogatta őket, egyiket a másik után. Akadt innivaló  épp elég egészen Kismácsédig. Kriska tehát utolsó farsangi estéjét Kismácsédon töltötte 1964. február 11-én. Este kilencre járt az idő, amikor zavaros fővel úgy határozott, hogyha már az utolsó autóbuszról is lemaradt, gyalog megy Diószegre, hogy aztán onnan vonaton folytathassa az utat haza, Szencre. El is indult botorkáló léptekkel, de Diószegre már nem érkezett meg .,. 
Štefan Majo, a trnavai Építővállalat gépkocsivezetője munkatársaival Karol Baloggal és Ján Majoval ugyancsak farsangoztak a kismácsédi kocsmában. A gépkocsivezető nem sokat törődött azzal, hogy kint a kocsma előtt áll a nehéz teherkocsi, amelyet neki kell hazavezetnie. Kis társaságának jő kedve volt és a féldecik egymás után sorakoztak az asztalon. Végre az egyikük megjegyezte: szedelőzködhetnénk, várnak ránk odahaza. Fel is álltak lassan és néhány perccel este kilenc után támolyogva hagyták el a kocsmát. Beszálltak. A nehéz kocsi íelzúgott és nekivágott az útnak Diószeg felé. Štefan Majo, a gépkocsivezető szédelegve figyeli az utat. A sok szesz hatása alatt csak körvonalazva ismeri fel az út mentén észlelt tárgyakat, fákat. Elhagyják Dános első házait, amikor a reflektorok fényében az úton valami imbolygó árnyékot vett észre. Majonak már fékezésre sincsen ideje. Az ittas sofőr agya későn reagált, és a kocsi elüti és az árokba löki az emberi árnyékot. A gépkocsi megáll, a megrémült utasok megállapítják, hogy bár az árokban fekvő alak beszélni nem tud, de mozog, tehát él. Sürgős orvosi segítség lenne itt szükséges, hiszen életveszélyben van. Felébred a három emberben a lelkiismeret? Megteszik kötelességüket? Hiszen ők felelősek ennek a szerencsétlennek az éllapotátért. De mást határoznak. Gyorsan vissza a kocsiba, aztán gyerünk, el innen. Ott hagyják a súlyosan sebesültet. Másnap reggel az arra járó falusiak találják meg a halott Stefan Kriskát, öt gyermek apját. Ha a sérülés után gyors orvosi segítségben részesült volna, megmenthették volna az életnek. 
A tettesek, amikor aljasságuk színhelyéről megszöktek, azt hitték, hogy tanúk nélkül senki sem vonhatja őket felelősségre. Azonban csak néhány óra telt el, hogy Kriška holttestét megtalálták, amikor letartóztatták őket. Mindhármukra megérdemelt büntetés vár. 
Ismét az alkohol oltott ki túl korán egy emberéletet, ezúttal öt gyermek apját ölte meg. Ti, gépkocsivezetők! Nagyon szomorú és embertelen dolog, ha ilyen könnyelműen, felelőtlenül hazardíroztok mások életével.